Májátültetés

A májtranszplantáció vagy a májtranszplantáció, ahogyan azt orvosilag nevezik, olyan műtéti eljárás, amely visszafordíthatatlanul helyettesíti a beteg májat egy egészséges májjal. E nehéz és bonyolult műtét előtt a beteg a májátültetések hiánya miatt ugyanolyan hosszú utat követ.

Mi a májtranszplantáció?

A májtranszplantáció magában foglalja a beteg máj helyettesítését egészséges májjal.

Különböző típusú transzplantációk léteznek:

• ortotópos májtranszplantáció: a leggyakoribb, amely magában foglalja a beteg máj helyettesítését egy elhunyt donor egész májával (agyhalál állapotában);
• részleges vagy „hasított” májtranszplantáció: az elhunyt donortól elvett teljes májat kettéválasztjuk, és két címzettnek adjuk;
• részleges élő donor transzplantáció: a máj egy részét eltávolítják egy családtagtól, hogy átültessék a betegbe. Ez a gyakorlat továbbra is ritka Franciaországban a befogadó kockázata miatt;
• kiegészítő májtranszplantáció: ez magában foglalja a máj vagy a máj egy részének átültetését, miközben a májat vagy a máj egy részét megtartják. Súlyos májbetegségben (például fulmináns májgyulladás) szenvedőknek szánják, de abban reménykednek, hogy őshonos májukra (eredeti májukra) gyógyítani tudnak.

Hogyan zajlik a májtranszplantáció?

Itt beszélünk az ortotópos májtranszplantációról, amely a legelterjedtebb Franciaországban.

Regisztráció a transzplantáció országos várólistájára

A májtranszplantáció előnyeinek elérése érdekében a beteget be kell jegyezni a májtranszplantációra vonatkozó nemzeti várólistára, amelyet a Biomedicine Agency, egy transzplantációkezelő szervezet vezet Franciaországban. Ehhez transzplantáció előtti értékelés tárgya, amelynek célja az operatív ellenjavallatok (szív-, tüdő-, vesebetegség, anatómiai értékelés stb.) Kiküszöbölése, de a hosszú távú alkalmazás ellenjavallatai is. Immunszuppresszív terápia. A multidiszciplináris orvosi csoport tehát a májtranszplantáció előnyeit / kockázatait értékeli.

Amint májtranszplantációra jelölt, a beteget rendszeresen (legalább 3 havonta) követik a kórházban különféle vizsgálatok (vérvizsgálatok, orvosi képalkotó vizsgálatok) elvégzése érdekében. Ugyancsak naprakésznek kell lennie az oltásokkal (diftéria, tetanusz, gyermekbénulás, szamárköhögés, Haemophilus influenzae b). Influenza, hepatitis A, hepatitis B, pneumococcus, MMR, bárányhimlő elleni oltás erősen ajánlott.

A donorra várva a beteg néhány hónapot várhat az átültetés előtt, ez az idő a transzplantáció indikációjától, de állapotának súlyosságától is függ.

A transzplantáció felhívása

Ha rendelkezésre áll egy donorból származó máj, a Biomedicina Ügynökség transzplantációs elosztó központja felajánlja a befogadó transzplantációs csoportjának, jól meghatározott prioritási szabályok és bizonyos kritériumok szerint: vérszámlálás (a graftnak azonos vércsoporttal kell rendelkeznie, mint a befogadó ) és különösen az oltvány méretét. A gyűjtőcsoport csak akkor gyűjti be, ha a transzplantáción végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy egészséges.

A címzettet felveszik a kapcsolatot: bármikor elérhetőnek kell lennie, és azonnal elérhetőnek kell lennie ahhoz, hogy kórházba menjen, ahol ellenőrzést végeznek, hogy kizárják a transzplantáció utolsó pillanatban jelentkező ellenjavallatait. Eközben a transzplantációs csapat sebésze eltávolítja a donor máját és megvizsgálja, hogy megbizonyosodjon arról, hogy átültethető-e. A transzplantáció miatt történő kórházi ápolás után is törölhető az eljárás:

• ha az oltvány rossz minőségű;
• ha a befogadó akut fertőzésben ellenjavallt a transzplantációra;
• ha egy másik címzett prioritássá válik, például fulmináns hepatitis esetén.

Májátültetés

A májtranszplantáció általános érzéstelenítésben történik. Vénás vonalat, vizeletkatétert, gyomorcsövet és trachealis intubációt helyeznek el.

Hosszú és összetett beavatkozás két szakaszban zajlik:

• a megbetegedett máj eltávolítása (hepatectomia): a sebész vízszintes metszést végez a bordák alatt és függőlegesen a szegycsont felé. Vágja a máj szalagos kötődéseit, a májba érkező ereket (máj artéria és portális véna), a belőle távozókat (máj vénák), ​​valamint a fő epevezetéket, majd eltávolítja a beteg májat;
• egészséges májtranszplantáció: a sebész a graftot a hasba helyezi, összeköti az ereket, hogy gyorsan pótolja az oltványt, majd a különböző epehordó ereket. Ezután a sebész teszteli a vér és az epe keringését. A folyadékok kiürítésére kis redonokat helyeznek el, valamint egy epeelvezetést (Kehr lefolyó vagy Escat lefolyó).

Ezt a két lépést tökéletesen szinkronizálni kell, mert a graftnak a lehető legrövidebb ideig a vérkeringéstől el kell maradnia.

A kilökésgátló kezelést a műtőben kezdik meg.

Mikor kell átültetni a májat?

Májtranszplantációt alkalmaznak végstádiumú májelégtelenség esetén, vagyis amikor a máj már nem képes ellátni funkcióit. Különböző patológiák vezethetnek ehhez a májelégtelenséghez:

• alkoholos májbetegség vagy alkoholos cirrhosis. Az alkoholos megbetegedések kezelése ezért elengedhetetlen;
• poszthepatikus cirrhostosis (B, C vagy D);
• fulmináns hepatitis;
• bizonyos hepatocelluláris karcinómák (egyetlen elváltozás <5 cm átmérőjű vagy legfeljebb 3 csomó <3 cm átmérőjű);
• epevezeték atresia
• epeúti cirrhosis;
• szklerotizáló cholangitis
• az epevezetékek veleszületett betegsége.

Májátültetés után

Operatív lakosztályok

A páciens legalább 72 órán át az intenzív osztályon marad, amelynek során éjjel-nappal fokozott megfigyelésnek vetik alá (hatókör, vérnyomás, 8 óránként vérvizsgálat, máj ultrahangvizsgálat) annak biztosítása érdekében, hogy a szervezet jól gyógyul a műtét után, hogy a graft megfelelően működik, és hogy a beteg támogatja az elutasító kezelést.

Az eljárás után gyakori a zavarodottság időszaka. Ennek oka a műtét és a kilökődésgátló kezelések. Néhány nap múlva spontán eltűnik.

Miután a beteg stabilizálódott, a máj-epe sebészeti osztályra kerül, ahol hazatérése előtt 10-20 nappal kórházba kerül, vagy egy lábadozó otthonba.

Az epeelvezetést a transzplantáció után 3–4 hónappal eltávolítják. Ebben az időszakban házi ápolónőnek rendszeresen cserélnie kell az öltözködését. A gyógyulás a beteg állapotától függően körülbelül 6 hónapig tart.

Utánkövetés

Transzplantáció után immunrendszeri depressziós kezelést írnak elő, amelyet általánosabban elutasítás-ellenesnek neveznek. Ez a kezelés lehetővé teszi az immunvédelem modulálását, és ezáltal csökkenti a transzplantátum kilökődésének kockázatát.

Ugyanakkor a transzplantált betegnek rendszeres ellenőrzéseket kell végeznie a transzplantációs központban (ultrahang, vérvizsgálatok) a máj működésének ellenőrzésére, az esetleges kilökődés megelőzésére és az elutasítás elleni kezelés mellékhatásainak felderítésére. A követés gyakorisága idővel egyre ritkább (az első 3 hónapban minden héten, majd a 3. év után évente egyszer vagy kétszer).

Kockázatok és szövődmények

A műtét során a vérzés kockázata jelentős.

A posztoperatív időszakban különféle komplikációktól tartanak:

• a graft elsődleges nem működése (a máj nem működik);
• az artéria korai trombózisa;
• vérveszteség ;
• bilaris szűkület vagy szivárgás;
• fertőzés;
• veseelégtelenség, mert az elutasító gyógyszerek valóban mérgezőek a vesére. Néha átmenetileg dialízisre van szükség.

Az elutasítás mára ritkává vált az elutasító kezelésnek köszönhetően. Ha gyanú merül fel, májbiopsziát végeznek.

Végül meg kell jegyezni, hogy a transzplantáció után a kardiovaszkuláris és a rák kockázata megnő. Követés és egészséges életmód ezért ajánlott.