Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség, ADHD) egy neurodevelopmentális rendellenesség, amelyet különféle tünetek jellemeznek, amelyek közül a leggyakoribb a koncentráció hiánya és a nyugtalanság.
Változatos tünetek, nehéz diagnózis
Az ADHD-rendellenességek megfelelnek az agy bizonyos vegyi anyagaihoz kapcsolódó neurológiai rendellenességeknek, amelyek mechanizmusait még nem tudjuk megmagyarázni. Kiderült azonban, hogy ezeket nem kielégítetlen érzelmi igények vagy pszichoszociális problémák okozzák. Az öröklés viszont szerepet játszana. Hasonlóképpen, a magzat bizonyos mérgező anyagoknak (alkohol, dohány, drogok), bakteriális agyhártyagyulladásnak, fejsérülésnek vagy koraszülésnek való kitettsége növelné az ADHD kockázatát.
A diagnózist gyakran nehéz felállítani, mert a tünetek sokak, és nem mindig ugyanazok a gyermekek között. Háromféle tünet dominál azonban: a figyelem és a koncentráció nehézsége, a hiperaktivitás és a hiperkinézia tünetei, valamint az impulzivitás kezelésének problémái.
Az ADHD-rendellenességeket akkor ismerik fel, amikor ezek a tünetek tartósan, hat hónapon át vagy tovább jelentkeznek, és olyan módon, hogy mindennap problémákat okoznak a társadalmi kapcsolatok vagy az iskolai munka megzavarásáig. Az ADHD gyermek számára az iskolai élet nehezebb, mert még ha ismeri is az osztálytermi szabályokat, akkor is nehezen fogja őket alkalmazni. Nehézségei vannak a székben ülve maradni, és hajlamos lesz mocorogni a székben, játszani az iskolai anyagokkal, eldobni tárgyakat, szájzajt adni stb. Napjainkban a "hiperaktív" kifejezést túlzottan használják, a koncentrálási nehézségekkel küzdő dühös gyermekeket könnyen hiperaktívnak fogják címkézni. Azonban nem minden gyermeknek van nagy aktivitási igénye neurodevelopmentális problémákkal.
A jó ellátás fontossága
Az ADHD legfőbb kockázata, ha nem ismerik fel és nem gondoskodnak róla, az, hogy a gyermek elbátortalanodik, elveszíti önbizalmát, vagy akár depresszió is kialakul. A tünetek hatással lesznek mindennapi viselkedésére, és arra, hogy mások (tanár, szülők és osztálytársak) mit fognak visszatükrözni neki. Még ha erőfeszítéseket is tesz, ezeket nem feltétlenül észlelik, ami megkockáztatja a gyermek elrettentését és elszigetelését.
A nyomon követés elengedhetetlen az ADHD jobb megértéséhez, és ezáltal lehetővé teszi a különböző érdekelt felek számára, hogy sajátos stratégiákat dolgozzanak ki a gyermek értékelése és a mindennapi élet megkönnyítése érdekében. Az ADHD-kezelést többféle irányban kell elvégezni: beszédterápia, pszichomotoros készségek, viselkedési és kognitív terápia, családterápia, tudományos támogatás vagy akár szükség esetén gyógyszeres kezelés.
Nagy segítséget jelenthet a szülők számára is, ha kapcsolatba lépnek egy egyesülettel, hogy többet megtudjanak erről a rendellenességről és jobban körülveszik magukat.
.jpg)
